Szöllősi Réka élelmiszeripari elemzőt kérdeztük az élelmiszeripari cégek zöld beszerzésekkel kapcsolatos hajlandóságáról és a kapcsolódó szabályozásokról.
Úton-útfélen azt halljuk, hogy az élelmiszeripari vállalatok számára is az lesz az elkövetkező évek egyik legfontosabb feladata, hogy fenntarthatóbb működésre álljanak át. Erre számos ok miatt szükség lesz, a klímaválság mára mindannyiunk számára nyilvánvaló elmélyülése, az uniós szabályozórendszer átalakítása és a piaci folyamatokban tapasztalható változások egyaránt indokolják ezt a lépést. Mindez tulajdonképpen azt jelenti, hogy a cégeknek mind környezeti, mind gazdasági, mind társadalmi szempontból olyan pályára kell állítaniuk magukat, ahol a nyereséges működésre való törekvés mellett az eddiginél hangsúlyosabb célként tűzik ki az erőforrások takarékos felhasználását és a vállalat működése által kiváltott negatív hatások mérséklését is.
Elérkeztünk tehát egy olyan pontra, amikor a fenntarthatóságról már nem lesz elég beszélni, hanem azt konkrét, bizonyítható cselekvéssel elő is kell majd mozdítani. A stratégiai szemléletváltást kikényszerítő körülmények közé tartoznak egyrészt az Európai Unió vállalásai, amelyek vonatkoznak például az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, a gazdaság finanszírozásának „zöldítésére” mind az uniós és nemzeti támogatásokon, mind a banki hitelezési gyakorlaton keresztül. Ezek a törekvések közvetett módon teszik szükségessé a termelő vállalatok számára a működésük fenntarthatóbbá alakítását, erről rendszeres beszámolók és számítások készítését. A fogyasztói generációváltásnak köszönhetően ugyanakkor egyre kifejezettebb igény jelentkezik keresleti oldalon az élelmiszerek ökológiai lábnyomának jelölésére, ezért a kereskedelmi láncok saját márkás termékeinek gyártására kiírt tendereken várhatóan egyre nagyobb szerepet kapnak a környezetvédelmi aspektusok. Ami szintén növeli a gyártók közötti versenyt ezen a területen és természetesen begyűrűzik a gyártói márkák életébe is.
Mindemellett számos olyan új jogszabály van megszületőben, amely az élelmiszeripar számára konkrét teendőket és szigorításokat ír elő ezen a területen. Például arra kell számítani, hogy a zöldremosás gyakorlatának visszaszorítása érdekében, az élelmiszerek előállítására vonatkozó zöld állítások alkalmazása a fogyasztói kommunikációban csak akkor lesz lehetséges, ha mögötte valós, számokkal igazolható és transzparens módon bemutatott erőforrás-megtakarítás, vagy például auditált körkörös gazdasági gyakorlat áll. Arra is számítani kell, hogy olyan harmonizált, életciklus elemzésen alapuló védjegyek születnek, a piacon és a jogszabályokban, amelyek „egy szempillantás alatt” megállapíthatóvá teszik az adott élelmiszer környezeti lábnyomát.
Persze a fenntarthatóbb működésre való átállás az élelmiszer-előállítók esetében – a termékek és gyártási folyamatok rendkívüli szerteágazósága miatt – nagyon sokféle területen történő beavatkozást jelenthet. Ugyanakkor ez alapvetően két, egymással összefüggő céllal történik majd: egyrészt csökkenteni kell az előállított termékek ökológiai lábnyomát, másrészt az erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében a gyártási folyamatokat a körkörös gazdasági szemlélet alkalmazásával kell átalakítani. (Ez utóbbira a közvélekedéssel ellentétben nem azért van szükség, mert ezzel „meg akarjuk váltani a világot”, hanem mert Európa az erőforrások helyi rendelkezésre állásának tekintetében bizony nem áll túl fényesen, ezért az önellátás biztosításához muszáj a lehető legtovább körforgásban tartanunk ezeket.)
Az élelmiszeripar működésének körforgásossá alakításában biztosan kulcsfontosságú kérdés lesz (és a fenntarthatóság különféle aspektusainak vizsgálatát célzó audit-rendszereknek is fontos részét képezi) a vállalati beszállítók zöld irányultságának vizsgálata és a kiválasztási kritériumok közé a környezeti és társadalmi fenntarthatóság szempontjainak a felvétele. Vagyis ez azt jelenti, hogy a beszállítókkal olyan új típusú, együttműködésen alapuló kapcsolatokat kell kialakítani, ahol mindkét fél közös érdeke az átlátható működés és a szolgáltatások fejlesztésében a közös célok mentén történő gondolkodás és innováció.
Ha továbbmegyünk a vállalati működés vizsgálatában, akkor az élelmiszeriparban az egyértelmű prioritás az élelmiszerbiztonság megteremtése és ehhez rendkívűl fontos és költséges követelmény a megfelelő higiéniai feltételek teljesítése. Ebbe sok minden beletartozik, többek között (a különféle audit-rendszerek egyik sarkalatos pontja is) a gyártási folyamatokban használt textíliák (munkaruhák, szőnyegek, törlőeszközök) kezeléséhez kötődő folyamatok megfelelősége. Ezek gyártása, tisztítása, karbantartása egy olyan ágazat, a textílipar hatáskörébe tartozik, amely a 4. legnagyobb üvegházhatású gáz kibocsátó szektor, a 3. legjelentősebb hatással bír a talajok és a vizek állapotára és az 5. legnagyobb nyersanyagfelhasználó Európában. Nyilvánvaló, hogy ez az iparág is jelentős zöldítésre szorul és nem csak a közbeszédben gyakran említett fast fashion és divatruházat, hanem a munkaruházat terén is. Így egy élelmiszeripari vállalatnál, ahol nagyon nagy jelentősége és költsége van a megfelelő munkaruházat megléte, minősége, tisztítása, javítása és pótlása biztosításának, nyilvánvalóan egyre nagyobb hangsúlyt kell majd a jövőben fektetni a működés fenntarthatóságának javításához a beszállítók kiválasztására is. És az előbbiek alapján az is egyértelművé válik, hogy az élelmiszeripari vállalatoknak egyre inkább érdeke fűződik majd ahhoz, sőt életszükséglete lesz, hogy a higiéniai eszközök és a munkaruházat biztosításával foglalkozó beszállítók kiválasztásánál a szolgáltatás minősége, ára mellett a körkörös szemlélet és a fenntarthatóság minden aspektusa minél nagyobb szerepet kapjon.
Erre elengedhetetlenül szükség lesz az élelmiszer-feldolgozó vállalkozások karbonlábnyomának csökkentéséhez, az alacsonyabb energia- és vízfelhasználás eléréséhez, a humán erőforrás megtartásához, az előállított élelmiszerek környezeti lábnyomának csökkentéséhez, és nem utolsó sorban a zöld fogyasztói üzenetek kommunikálásához. Tehát a versenyképesség javítása már középtávon sem képzelhető majd el az élelmiszeriparban sem a zöld beszerzés gyakorlatának vállalati meghonosítása nélkül.
Élelmiszeripari előállítóként ennél fogva már most érdemes megismerkedni a fenntarthatóság szempontjait vizsgáló auditrendszerek kérdőívein szereplő kérdéskörökkel, és nem árt elkezdeni tudatosan megkeresni azokat a beszállítókat, akik saját vállalásaik által is hozzásegítenek bennünket az erőforrásokkal a lehető legtakarékosabban bánó működéshez és a kereskedelem által is megkövetelt auditrendszerek egyre szigorodó előírásainak való megfeleléshez.
És hogy miként működhet a „zöld” beszállítók kiválasztása a gyakorlatban?
Ehhez nézzük meg egy konkrét textilipari példán, méghozzá a komoly múlttal rendelkező, finn családi vállalat, a Lindström által nyújtott szolgáltatásokon keresztül, hogy a munkaruházat kérdésének fenntarthatósági központú vállalati menedzselése területén milyen szempontokra érdemes odafigyelni.
Meg kell tehát nézni, hogy:
- az adott cég miként áll ehhez a kérdéshez, szerepel-e stratégiai céljai között a fenntarthatóság különböző területein elért folyamatos javulás, rendelkezik-e auditált eredményekkel és mennyiben építette be egész működésébe a körkörösségi szemléletet? – Lindström ✔️
- vannak-e számításai arra vonatkozóan, hogy az általa nyújtott szolgáltatások/termékek igénybevétele mennyire bánik takarékosan az erőforrásokkal, és milyen hatékonyság-javulást tesz lehetővé az ügyfelek számára a fenntarthatóság szempontjaiból? – Lindström ✔️
- vannak-e olyan mutatószámai, amellyel méri a saját maga számára kitűzött célok elérését? – Lindström ✔️
- szívesen enged-e betekintést a kiválasztás során a folyamataiba? – Lindström ✔️
- a termékei tervezésekor gondol-e már eleve arra, hogy az többszörösen is a körforgásban tartható maradjon? – Lindström ✔️
- mennyire veszi figyelembe az emberi tényezőt, jelen esetben például a nyilvánvaló biztonságosság mellett a ruhák kényelmét és szerethetőségét? – Lindström ✔️
- mennyire „szabja” (a szó szoros és átvitt értelmében) szolgáltatásait modulok segítségével az adott ügyfél egyéni igényeire? – Lindström ✔️
- megerősítve döntésünket, bármikor tudjuk ellenőrizni a folyamatosan frissített, online fenntarthatósági kalkulátorunk segítségével a szolgáltatás révén csökkentett ökológiai lábnyomunk mértékét (pl. megtakarított víz, energia, textilhulladék mennyisége) – Lindström ✔️
Bármilyen közhelyesen is hangzik tehát, a fenntarthatóbb jövő megvalósítására, az emberiség előtt álló fenntarthatósági kihívások leküzdésére mégis csak igaz az az állítás, hogy mindenkinek minden kis lépése fontos és számít. Ezért fordítsunk mindenkor gondot arra, hogy üzleti partnereinket, beszállítóinkat is ennek szellemében válasszuk ki.
Hasznosnak találta cikkünket?
Szemezgessen további írásainkból itt!
